Aratás

„És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból, és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája, mert beérett az aratnivaló a földön. A felhőn ülő pedig ledobta a sarlóját a földre, és learatták a földet. Egy másik angyal is kijött a mennyei templomból, akinél szintén éles sarló volt. Egy másik angyal is kijött az oltártól, akinek hatalma volt a tűzön, és hatalmas hangon kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének fürtjeit, mert megértek a szőlőszemek. Az angyal ledobta éles sarlóját a földre, leszüretelte a föld szőlőjét, és belevetette Isten haragjának nagy borsajtójába. Megtaposták a borsajtót a városon kívül, és a borsajtóból vér ömlött ki ezerhatszáz futamnyira, és a lovak zablájáig ért. ” Jel 14,14-20

Elhangzott: 2015.08.23. 10 óra
Igehirdető: Cs. Nagy János
Igehely: Jóel 3,9-21; Jel 14,14-20;

letöltés

Kategória: Igehirdetések, Média anyagok | A közvetlen link.